Betegség, és panaszkodás2014.12.08. 18:19, Cat
12.bejegyzés
Hali!
Bezony, beteg vagyok.
Nem is baj.
Ilyenkor az anyám mindig úgy bánik velem, mintha 5 éves lennék.
Nem is baj.
Ma csak úgy fel-alá járkálgattam, nem is csináltam semmit. Kivéve miután már tudtam, barátnőm hazaért a suliból. Hívtam többször is, üzentem neki, de semmi. Na mondhatom szép egy baráttól. Mindig ez van.
Amikor ő nem megy suliba, én lelkiismertesen jegyzetelek + egy lapra, és mikor hazaérek, beugrok hozzá, hogy odaadjak neki mindent, és elmeséljem mi volt a suliban.
Erre mit kapok? Másnap meg tudom hogy kidobta a lapot. Ez nekem egy óriási pofon volt, hiszen arra ment el a szünetem hogy írtam helyette.
Mostanság bajban vagyok a barátokkal. Nincs egy olyan igazi. Jóhátpersze, van drágalátos BFF-em, de mintha már őt sem szeretném annyira. Állandóan idegesít azzal, hogy mindig besértődik, és olyan kis.... nem is tudom milyen. Ha fáradozok érte, természetesnek veszi, de ha nem⇒ megsértődik. Aztán meg, már kezdem az osztályomat is gyűlölni. Mindig szerettem őket, olyanok mint az SZJG-ben Reniék osztálya. Viszont már kezd rohadtul idegesíteni az, hogy az órákon be nem fognák a kib*szott szájuk! Nem, nekik állandóan dumálni kell, és már nekem kellemetlen a tanár előtt, aki persze nem bír tanítani.
Aztán meg állandóan kunyizgatnak. Nem mondom, én is szoktam,de ez már beteges. Be akarom tömni a szájukat!
Na, most hogy kipanaszoltam magam, kellemes telet, Sziasztok! :)
|
Hmmm. A barátokkal mostanság én is így vagyok. Szomorú, úgy érzem hogy ők irányítanak, mert ha nem engedelmeskedek nekik, megsértődnek és kiközösítenek. Hát ilyen lenne az igaz barátság?
U.I.: Tetszik a blogod :)!