Hali!

Bezony, beteg vagyok.

Nem is baj.

Ilyenkor az anyám mindig úgy bánik velem, mintha 5 éves lennék.

Nem is baj.

Ma csak úgy fel-alá járkálgattam, nem is csináltam semmit. Kivéve miután már tudtam, barátnőm hazaért a suliból. Hívtam többször is, üzentem neki, de semmi. Na mondhatom szép egy baráttól. Mindig ez van.

Amikor ő nem megy suliba, én lelkiismertesen jegyzetelek + egy lapra, és mikor hazaérek, beugrok hozzá, hogy odaadjak neki mindent, és elmeséljem mi volt a suliban.

Erre mit kapok? Másnap meg tudom hogy kidobta a lapot. Ez nekem egy óriási pofon volt, hiszen arra ment el a szünetem hogy írtam helyette.

Mostanság bajban vagyok a barátokkal. Nincs egy olyan igazi. Jóhátpersze, van drágalátos BFF-em, de mintha már őt sem szeretném annyira. Állandóan idegesít azzal, hogy mindig besértődik, és olyan kis.... nem is tudom milyen. Ha fáradozok érte, természetesnek veszi, de ha nem⇒ megsértődik. Aztán meg, már kezdem az osztályomat is gyűlölni. Mindig szerettem őket, olyanok mint az SZJG-ben Reniék osztálya. Viszont már kezd rohadtul idegesíteni az, hogy az órákon be nem fognák a kib*szott szájuk! Nem, nekik állandóan dumálni kell, és már nekem kellemetlen a tanár előtt, aki persze nem bír tanítani.

Aztán meg állandóan kunyizgatnak. Nem mondom, én is szoktam,de ez már beteges. Be akarom tömni a szájukat!

Na, most hogy kipanaszoltam magam, kellemes telet, Sziasztok! :)